0

Találkozásom Jézussal…

Posted on jún 16 , 2012 in Életváltozások

Szeretettel köszöntök minden olvasót!

Hálás vagyok az Úrnak, hogy engem is megszólított! Iskolai éveim vége felé jártam Romániában, amikor egy hívő osztálytársam, aki mindenben sokat segített nekem, beszélt nekem Istenről. Tudni kell hogy románul tette mindezt én meg akkoriba nem nagyon tudtam románul így nekem inkább kínai volt, amit mondott. De JÉZUS mindig Jézus marad – ezt azért megértettem… Kíváncsivá tett és elmentem egy imaestre, ami egy családi háznál volt akkoriban.
Láttam, hogy mindenki letérdel és bocsánatért esedezik… Ahogy vége lett az imának, én mondtam hogy “én nem tudom ti itt mit csináltok, de én innen menni akarok” – és kimentem onnan… Ezt azért írom le, mert Isten ezt felhasználta az életemben.10 évvel később, 2000 májusában kimentünk az Egyesült Államokba dolgozni a férjemmel. Én akkor már tudtam hogy hívő családhoz megyünk és eszembe jutott az én volt osztálytársam, aki hívő volt. Így tudtam, hogy akkor jó helyre megyünk.
Itt is Istenről kaptam tanítást és elmehettem Isten házába minden második vasárnap. így kaphattam meg a vasárnapot szabadnapként, mert ha nem imaházba mentem volna akkor csak a szombat járt volna. Engem az a légkör nagyon megérintett..az a tisztaság ami onnan áradt, a szeretet…Egy ideig jártam is, de aztán a férjem közbeszólt, hogy ez nem nekem való és maradjak meg ott ahol vagyok, katolikusnak.
El is maradtam egy pár hétig, de nem volt nyugodalmam. Mikor azt kaptam lehetőségnek ,hogy csak a szombatom lesz szabadnap, akkor már végkép nem volt békességem és újra elkezdtem járni. Az ott hallott bizonyságok és prédikálások formálták a szívemet, folyton az csengett a fülembe, hogy meg kell térni. Volt magyar és román Bibliám is és mindig kerestem benne, hogy hol ír a megtérésről.. Azt hittem én jól vagyok így, ahogy vagyok, de Isten rámutatott egy alkalmon, hogy nem így van. Ahogy vége lett az istentiszteletnek, alig vártam hogy előre mehessek és szóljak a pásztornak, hogy én meg akarok térni. Valamennyire akkor ár ki tudtam fejezni magam, mert addigra a román tudásom sokat fejlődött. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy engem érettségin megbuktattak románból, ezért elkezdtem gyűlölni ezt a nyelvet. De Isten olyan csodálatos hogy mégis románul értettem meg az Evangéliumot és addigra már megszerettette velem a román nyelvet dicsőség Neki! Így végül román gyülekezetbe tértem meg és nagyon boldog vagyok hogy megértettem az Ő üzenetét!
A bemerítkezésemen nem volt ott a férjem, és kijelentette hogy ha én ezt megteszem akkor ezzel aláírom a válási papírokat. Ő elment inni és telefonon hívott, mert tudta másnap van a bemerítkezésem. Csak mondta folyamatosan, amit az ördög rajta keresztül üzent, de Isten úgy megerősített, hogy egyik fülön be és a másikon kimentek a dolgok.
Másnap a bemerítkezésemet felvették videóra, de mivel lemerülőbe volt a kamera, csak éppen az a pillanat került felvételre, amikor bemegyek a vízbe, bemerítenek és kijövök. Ezt viszont meg tudtam mutatni a férjemnek, aki háromszor megnézte a filmet és nem hitt a szemének, hogy én ezt tényleg megtettem. Azonnal összecsomagolt és azt mondta itt hagy a hívőkkel és ő hazajön Magyarországra, mert ő úgy akar engem, ahogyan elvett feleségül. A családjában mindenki őt támogatta és mindenki vele tartott. Azt mondták, jöjjön haza.
Én közben felívtam a pásztorom és elmondtam, ami történt. Megkérdeztem, hogy mi legyen most? Ő az 1Kor.7, 15 versekkel válaszolt nekem, ami megerősitett hitben, mert előtte úgy éreztem, hogy én okoztam ezt a válást. Nos, végül sikerült a férjemmel beszélnie a pásztornak és elmentünk egy vacsorára is. Másnap nem indult el a géppel, azóta is együtt vagyunk és ennek már 10 éve!
Egy kicsit itt visszakanyrodnék Amerikához: Amikor már kb. egy féléve jártam imaestékre péntekenként tudomást szereztem egy marosvásárhelyi családról. Elkezdtem velük beszélgetni, hogy nem ismerik-e az én régi romániai osztálytársam, mert szeretném értesíteni a megtérésemről. Nem tudtam a nevét csak elmondtam nekik, hogy nézett ki és rögtön mondták a nevét. De a legnagyobb az volt, hogy amikor elmondtam hogy én hol jártam tíz évvel ezelőtt, akkor kiderült hogy az ö házukban jártam Romániában 10 évvel ezelőtt!!
Nos, gondoljátok, testvéreim, mekkora bizonyság ez nekem! Három napig repdestem az örömtől, hogy ilyen kegyelmes Istenem van, aki ennyit várt rám! Ez nagyon nagy bizonyság volt számomra,hogy jó helyen vagyok, nem tévedtem el! Dicsőség az Úrnak!
Azóta hazajöttünk és Isten vezetett, ahogy megígérte. Ha keresem az Ő nyáját, akkor Ő odavezet. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, hogy megoszhatom veletek ezt a bizonyságot és hogy ebbe a gyülekezetbe vezetett az Úr. Mindenkit nagyon szeretek hála az Úrnak.
A férjemröl anyit hogy még nem fogadta el az Urat, de nem tilt, mint előtte. Sokat kellet harcolnom, hogy elmehesek az imaházba, de ez már más, hála az Úrnak. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor kéz a kézben megyünk Isten házába!
Isten gazdag áldása legyen mindazokon, akik ezt olvassák! Azt szeretném hogy az Ő neve dicsőüljön meg mindörökké! Hálás vagyok, hogy megoszhattam mindenkivel a hitetek épülésére!

CH. SZŐCS MELINDA

Hozzászólások lezárva.