0

A mélypontból kértem segítséget…

Posted on júl 15 , 2012 in Életváltozások

Ézs 44:22 ”Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám,
mert megváltottalak.”

Gyerekkoromban, mikor a szüleim életében gyökeres változás következett be a költözködés és az építkezés során, ebben az átmeneti időszakban volt egy álmom, amiben egy széles és mély szakadék szélén álltam. A túlsó part elérhetetlennek tűnt, nem voltam képes átugorni vagy átmászni. Egy kereszt tornyosult a túloldalon. Ez a kereszt kidőlt a helyéről áthidalva a kettészakadt partot, amin én erőt véve átsétáltam. Mondanom sem kell, az időzítés találó volt. Úgy hiszem, hogy ez az ígéret olyan nehéz körülmények és megpróbáltatások előtt érkezett, ami Isten kegyelmét és hűségét hirdeti.

Nem sok idő elteltével a családom egysége megbomlott, sajnos a szüleim végül elváltak. Ellentmondásokkal, hazugsággal megterhelt kapcsolat vette kezdetét, amit a megbocsáthatatlanság lelkülete tovább erősített. Én gyerekként közel álltam az Úrhoz, de a szívem a kegyelem igéi számára még műveletlen talajnak bizonyult. Elszakadtam Tőle, keserves 10 év tékozlás, és kudarc következett. Az igaz, hogy tanulmányaimban sikereket értem el, de a képességeimet nem tudtam érvényre juttatni, a végén mindig falakba ütköztem. Édesapámmal a kapcsolatom rendkívül rapszodikus volt, nem volt felhőtlen a viszonyunk. Széles baráti kör ellenére magányos voltam, boldogtalannak éreztem magam. Szellemi kíváncsiságomat a csillagjóslás pótolta ki. Így lettem foglya az okkult tudománynak, ami látszólag kielégítette szellemi szomjúságomat, de a lelkem nem nyugodott meg. A dohányzás, az italozás, az alkalmi kapcsolatok, a füvezés a fiatalok körében általános, megszokott dolgok. Én is ezekkel a pótszerekkel próbáltam a lelkemben dúló nyugtalanságot csillapítani. Istenről teljesen megfeledkeztem. Az ige helyett az okkult tudományok széles tárháza volt életem vezérpálcája. A jövőmmel kapcsolatos terveim azonban csúfosan kudarcba fulladtak, bűneim rám nehezedtek, összeroppantam testileg és lelkileg egyaránt.

Ebből a mélypontból kértem külső segítséget. Számot adtam arról, hogy mit tettem és megerősítést arról, hogy meg akarok változni. Amennyire elhatalmasodott a bűn az életemben, Isten kegyelme annál inkább növekedett. A Kosdi Baptista Gyülekezet egy közös imaalkalom keretében együtt imádkoztak értem. Úgy gondolom, Istennek határozott terve van mindenkire nézve személyes és kollektív formában egyaránt. A megbocsájtás, a nyílt megvallás útja vezetett odáig, hogy megtapasztalhattam az Úr csodálatos kegyelmét és szabadítását. Kapcsolatba kerültem a Gyülekezettel, ezáltal Isten igéjével, ami úgy hatott rám, mint a sebre a gyógyír. A felismerés megbánást szült, megvallottam bűneimet és elhagytam régi életem szennyes cselekedeteit. Kértem Istentől bűneim bocsánatát és megújulásért imádkoztam. Szelíd hívásának engedtem, befogadtam Jézust hit által, mint életem Urát és Megváltóját szívembe. Hitem vallomására bemerítkeztem, Jézus drága vére megtisztított minden bűnömtől. A szenvedélyek láncától megszabadultam, régi életmódommal felhagytam. Isten szeretete körülvett, ami a mai napig csodálattal fog el. A múlt sérelmeit elcsókolta, családunk életében pedig egy új, reménnyel teljes, ám küzdelmes fejezet kezdődött. Sokat köszönhetek a testvérek lelki és szellemi támogatásáért. Szívemet örök hála tölti be, mikor visszagondolok, hogy az Úr milyen hiábavaló, üres élettől szabadított meg.

Övé minden hálaadás és dicsőség!

Jn 6:35 ”Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő,
semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”

L. Balázs

Hozzászólások lezárva.