0

A mélypontból kértem segítséget…

Posted on júl 15 , 2012 in Életváltozások

Ézs 44:22 ”Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám,
mert megváltottalak.”

Gyerekkoromban, mikor a szüleim életében gyökeres változás következett be a költözködés és az építkezés során, ebben az átmeneti időszakban volt egy álmom, amiben egy széles és mély szakadék szélén álltam. A túlsó part elérhetetlennek tűnt, nem voltam képes átugorni vagy átmászni. Egy kereszt tornyosult a túloldalon. Ez a kereszt kidőlt a helyéről áthidalva a kettészakadt partot, amin én erőt véve átsétáltam. Mondanom sem kell, az időzítés találó volt. Úgy hiszem, hogy ez az ígéret olyan nehéz körülmények és megpróbáltatások előtt érkezett, ami Isten kegyelmét és hűségét hirdeti.

Nem sok idő elteltével a családom egysége megbomlott, sajnos a szüleim végül elváltak. Ellentmondásokkal, hazugsággal megterhelt kapcsolat vette kezdetét, amit a megbocsáthatatlanság lelkülete tovább erősített. Én gyerekként közel álltam az Úrhoz, de a szívem a kegyelem igéi számára még műveletlen talajnak bizonyult. Elszakadtam Tőle, keserves 10 év tékozlás, és kudarc következett. Az igaz, hogy tanulmányaimban sikereket értem el, de a képességeimet nem tudtam érvényre juttatni, a végén mindig falakba ütköztem. Édesapámmal a kapcsolatom rendkívül rapszodikus volt, nem volt felhőtlen a viszonyunk. Széles baráti kör ellenére magányos voltam, boldogtalannak éreztem magam. Szellemi kíváncsiságomat a csillagjóslás pótolta ki. Így lettem foglya az okkult tudománynak, ami látszólag kielégítette szellemi szomjúságomat, de a lelkem nem nyugodott meg. A dohányzás, az italozás, az alkalmi kapcsolatok, a füvezés a fiatalok körében általános, megszokott dolgok. Én is ezekkel a pótszerekkel próbáltam a lelkemben dúló nyugtalanságot csillapítani. Istenről teljesen megfeledkeztem. Az ige helyett az okkult tudományok széles tárháza volt életem vezérpálcája. A jövőmmel kapcsolatos terveim azonban csúfosan kudarcba fulladtak, bűneim rám nehezedtek, összeroppantam testileg és lelkileg egyaránt.

Ebből a mélypontból kértem külső segítséget. Számot adtam arról, hogy mit tettem és megerősítést arról, hogy meg akarok változni. Amennyire elhatalmasodott a bűn az életemben, Isten kegyelme annál inkább növekedett. A Kosdi Baptista Gyülekezet egy közös imaalkalom keretében együtt imádkoztak értem. Úgy gondolom, Istennek határozott terve van mindenkire nézve személyes és kollektív formában egyaránt. A megbocsájtás, a nyílt megvallás útja vezetett odáig, hogy megtapasztalhattam az Úr csodálatos kegyelmét és szabadítását. Kapcsolatba kerültem a Gyülekezettel, ezáltal Isten igéjével, ami úgy hatott rám, mint a sebre a gyógyír. A felismerés megbánást szült, megvallottam bűneimet és elhagytam régi életem szennyes cselekedeteit. Kértem Istentől bűneim bocsánatát és megújulásért imádkoztam. Szelíd hívásának engedtem, befogadtam Jézust hit által, mint életem Urát és Megváltóját szívembe. Hitem vallomására bemerítkeztem, Jézus drága vére megtisztított minden bűnömtől. A szenvedélyek láncától megszabadultam, régi életmódommal felhagytam. Isten szeretete körülvett, ami a mai napig csodálattal fog el. A múlt sérelmeit elcsókolta, családunk életében pedig egy új, reménnyel teljes, ám küzdelmes fejezet kezdődött. Sokat köszönhetek a testvérek lelki és szellemi támogatásáért. Szívemet örök hála tölti be, mikor visszagondolok, hogy az Úr milyen hiábavaló, üres élettől szabadított meg.

Övé minden hálaadás és dicsőség!

Jn 6:35 ”Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő,
semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”

L. Balázs

0

Találkozásom Jézussal…

Posted on jún 16 , 2012 in Életváltozások

Szeretettel köszöntök minden olvasót!

Hálás vagyok az Úrnak, hogy engem is megszólított! Iskolai éveim vége felé jártam Romániában, amikor egy hívő osztálytársam, aki mindenben sokat segített nekem, beszélt nekem Istenről. Tudni kell hogy románul tette mindezt én meg akkoriba nem nagyon tudtam románul így nekem inkább kínai volt, amit mondott. De JÉZUS mindig Jézus marad – ezt azért megértettem… Kíváncsivá tett és elmentem egy imaestre, ami egy családi háznál volt akkoriban.
Láttam, hogy mindenki letérdel és bocsánatért esedezik… Ahogy vége lett az imának, én mondtam hogy “én nem tudom ti itt mit csináltok, de én innen menni akarok” – és kimentem onnan… Ezt azért írom le, mert Isten ezt felhasználta az életemben.10 évvel később, 2000 májusában kimentünk az Egyesült Államokba dolgozni a férjemmel. Én akkor már tudtam hogy hívő családhoz megyünk és eszembe jutott az én volt osztálytársam, aki hívő volt. Így tudtam, hogy akkor jó helyre megyünk.
Itt is Istenről kaptam tanítást és elmehettem Isten házába minden második vasárnap. így kaphattam meg a vasárnapot szabadnapként, mert ha nem imaházba mentem volna akkor csak a szombat járt volna. Engem az a légkör nagyon megérintett..az a tisztaság ami onnan áradt, a szeretet…Egy ideig jártam is, de aztán a férjem közbeszólt, hogy ez nem nekem való és maradjak meg ott ahol vagyok, katolikusnak.
El is maradtam egy pár hétig, de nem volt nyugodalmam. Mikor azt kaptam lehetőségnek ,hogy csak a szombatom lesz szabadnap, akkor már végkép nem volt békességem és újra elkezdtem járni. Az ott hallott bizonyságok és prédikálások formálták a szívemet, folyton az csengett a fülembe, hogy meg kell térni. Volt magyar és román Bibliám is és mindig kerestem benne, hogy hol ír a megtérésről.. Azt hittem én jól vagyok így, ahogy vagyok, de Isten rámutatott egy alkalmon, hogy nem így van. Ahogy vége lett az istentiszteletnek, alig vártam hogy előre mehessek és szóljak a pásztornak, hogy én meg akarok térni. Valamennyire akkor ár ki tudtam fejezni magam, mert addigra a román tudásom sokat fejlődött. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy engem érettségin megbuktattak románból, ezért elkezdtem gyűlölni ezt a nyelvet. De Isten olyan csodálatos hogy mégis románul értettem meg az Evangéliumot és addigra már megszerettette velem a román nyelvet dicsőség Neki! Így végül román gyülekezetbe tértem meg és nagyon boldog vagyok hogy megértettem az Ő üzenetét!
A bemerítkezésemen nem volt ott a férjem, és kijelentette hogy ha én ezt megteszem akkor ezzel aláírom a válási papírokat. Ő elment inni és telefonon hívott, mert tudta másnap van a bemerítkezésem. Csak mondta folyamatosan, amit az ördög rajta keresztül üzent, de Isten úgy megerősített, hogy egyik fülön be és a másikon kimentek a dolgok.
Másnap a bemerítkezésemet felvették videóra, de mivel lemerülőbe volt a kamera, csak éppen az a pillanat került felvételre, amikor bemegyek a vízbe, bemerítenek és kijövök. Ezt viszont meg tudtam mutatni a férjemnek, aki háromszor megnézte a filmet és nem hitt a szemének, hogy én ezt tényleg megtettem. Azonnal összecsomagolt és azt mondta itt hagy a hívőkkel és ő hazajön Magyarországra, mert ő úgy akar engem, ahogyan elvett feleségül. A családjában mindenki őt támogatta és mindenki vele tartott. Azt mondták, jöjjön haza.
Én közben felívtam a pásztorom és elmondtam, ami történt. Megkérdeztem, hogy mi legyen most? Ő az 1Kor.7, 15 versekkel válaszolt nekem, ami megerősitett hitben, mert előtte úgy éreztem, hogy én okoztam ezt a válást. Nos, végül sikerült a férjemmel beszélnie a pásztornak és elmentünk egy vacsorára is. Másnap nem indult el a géppel, azóta is együtt vagyunk és ennek már 10 éve!
Egy kicsit itt visszakanyrodnék Amerikához: Amikor már kb. egy féléve jártam imaestékre péntekenként tudomást szereztem egy marosvásárhelyi családról. Elkezdtem velük beszélgetni, hogy nem ismerik-e az én régi romániai osztálytársam, mert szeretném értesíteni a megtérésemről. Nem tudtam a nevét csak elmondtam nekik, hogy nézett ki és rögtön mondták a nevét. De a legnagyobb az volt, hogy amikor elmondtam hogy én hol jártam tíz évvel ezelőtt, akkor kiderült hogy az ö házukban jártam Romániában 10 évvel ezelőtt!!
Nos, gondoljátok, testvéreim, mekkora bizonyság ez nekem! Három napig repdestem az örömtől, hogy ilyen kegyelmes Istenem van, aki ennyit várt rám! Ez nagyon nagy bizonyság volt számomra,hogy jó helyen vagyok, nem tévedtem el! Dicsőség az Úrnak!
Azóta hazajöttünk és Isten vezetett, ahogy megígérte. Ha keresem az Ő nyáját, akkor Ő odavezet. El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, hogy megoszhatom veletek ezt a bizonyságot és hogy ebbe a gyülekezetbe vezetett az Úr. Mindenkit nagyon szeretek hála az Úrnak.
A férjemröl anyit hogy még nem fogadta el az Urat, de nem tilt, mint előtte. Sokat kellet harcolnom, hogy elmehesek az imaházba, de ez már más, hála az Úrnak. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor kéz a kézben megyünk Isten házába!
Isten gazdag áldása legyen mindazokon, akik ezt olvassák! Azt szeretném hogy az Ő neve dicsőüljön meg mindörökké! Hálás vagyok, hogy megoszhattam mindenkivel a hitetek épülésére!

CH. SZŐCS MELINDA

0

Amikor eggyel több teríték van az asztalon…

Posted on jún 16 , 2012 in Életváltozások

Amikor eggyel több teríték van az asztalon…

Amikor belépsz egy otthonba, leülsz az asztalhoz és azt érzed itthon vagy! Érzed, hogy itt valami más, van a levegőben valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan.

Így éltem meg néhány évvel ezelőtt Isten jelenlétét egy misszionárius családnál töltött angol klub után. Sokat gondolkoztam akkoriban, hogy mi lehet ez, talán a családfő kanadai mentalitása..? Mégis honnan van bennük ez a határtalan és önzetlen vendégszeretet, a másik emberre való odafigyelés, érdeklődés…? Mai életünk sodrásában ezek nem szokványos dolgok és óhatatlanul megállásra kényszerítenek. Egyre többet tudtam meg róluk és egyre kevésbé értettem… Az édesanya állami gondozott volt, majd nevelőszülőkhöz került nem sok jó emlékkel, végül egy világjáró életből megtérve, megtalálja élete párját egy kanadai misszionáriusfiú személyében. Ők voltak az elsők, akik életükkel bemutatták számomra Jézust és azt a szeretetet adták tovább, amit Ő hagyott rájuk is. Döntöttem! Én is ilyen életet szeretnék, keresztényként továbbadni, amit én is kaptam. És ezután kezdődött a harc. Házasságom megingott, férjem, aki addig mindent jelentett számomra, elköltözni készült, a családunk szétesőben. Minden, amit eddig biztosnak hittem, most bizonytalanná vált, álltam a semmi közepén kilátástalanul és nagyon magányosan. Egyben viszont biztos voltam, teljesen másképp fogok élni.
Ráléptem az útra, melyről biztosan tudtam, hogy célba visz és erről semmiért le nem lépek.Újra döntöttem! Még jobban fogom szeretni a férjemet, hiszem ezt kéri tőlem Isten. Nem lesz könnyű, de ha már rögtön az első dologban engedetlen leszek, akkor el sem indultam az úton én pedig járni szerettem volna rajta, sőt futni, rohanni… szabadon! Ez természetesen nem a probléma elől való menekülést jelentette, épp ellenkezőleg: ott maradni a harcban, kezedben és szívedben egyetlen fegyver: Isten szeretete, amit te is Tőle kaptál. Egyszerre szabad lettem! Megszűnt a félelem, hogy elveszíthetem a számomra legfontosabb embert, megszűnt a görcsös ragaszkodás, az aggodalom a jövő felöl, szabad lettem a szeretetre, már csak engednem kellett, hogy a felülről érkező erő betöltsön és átfolyjon rajtam és adhassak belőle másnak is. Életem legválságosabb időszaka, életem legbékésebb idejévé vált. Minél mélyebbre kerültem volna, annál jobban kerestem Istent, aki mindig ugyanott volt és szólt hozzám, megérintette a lelkem. Ettől a naptól kezdve Ő lett az életem Ura, férjem nem sokkal ezután megtért és ma már fiunk is megpecsételte Istennel való szövetségét a bemerítkezéssel.
Életünk teljesen megváltozott. Soha nem szerettük így egymást a férjemmel, még 16 évvel ezelőtti megismerkedésünk és kezdeti szerelmünk öröme is eltörpül a mai mély és őszinte testi-lelki kapcsolat mellett. Ez tehát Isten csodálatos terve az emberek számára! A házassággal betekintést enged abba a lelki harmóniába, melyet teljes valójában a mennyben készít elő számunkra.
Ma már az a legfontosabb az életünkben, hogy a mi családunkhoz betérve, mások is átélhessék Isten jelenlétét, megérezhessék ők is, hogy mennyire fontos, hogy az asztalunknál Jézusnak is helyet készítsünk. Ezért épültünk be a Kosdi Baptista Gyülekezetbe, hogy testvéreinkkel közösen élhessük meg hitünket naponként, egymást felemelve, egymás terhét hordozva és megosztva örömeinket, bizonyságot téve Isten, életünkben végzett csodáiról.

Loósné Ráczkevi Tímea

0

Néhány évvel ezelőtt a munkahelyemen vezetőváltás volt…

Posted on jún 16 , 2012 in Életváltozások

Néhány évvel ezelőtt a munkahelyemen vezetőváltás volt…

A hangulat is megváltozott. Feszültségekkel teli hónapok következtek. Bizalmatlan volt a légkör, mindenki bizonytalan volt. Úgy éreztük nem lehet már megbízni egymásban, a munkánk is akadályoztatva van személyes okok miatt. Az idő haladtával úgy alakultak a dolgok, hogy már mindenkinek volt valamilyen konfliktusa a vezetéssel. Volt, aki felmondott, vagy épp elbocsátották, de olyan is akadt, aki a sok stresszt, megaláztatást, megoldhatatlannak tűnő konfliktushelyzeteket nem tudta már elviselni és betegállományba került. Engem is elértek a főnököm szeszélyei (mert egyre inkább annak tűntek). Szakmailag megalapozatlan okokkal becsmérelte munkámat, fenyegetett elbocsátással.
Próbáltam végezni a munkámat úgy, mint azelőtt és amennyire csak tudtam, kerülni a vele való kommunikációt. Ez egyre lehetetlenebbé vált, mert teljesen bele akart folyni mindenkinek a munkájába. Úgy éreztük leural minket, ráadásul pedig nem kaptunk tőle semmilyen segítséget, irányítást, se szakmailag, se emberileg.Természetesen imádkoztam minden nap erőért, kitartásért és azért, hogy abban a feszült légkörben is Isten fénye, bizonysága tudjak maradni mind felé mind a munkatársak felé. Ez egyre nehezebb volt. Végül én is betegállományba kerültem 3 hétre.
Ezek alatt a hetek alatt férjemmel elkezdtünk böjtölve imádkozni, hogy meglássuk, mi Isten akarata ebben a helyzetben és teljes békességgel tudjak helytállni a munkahelyemen vagy mutassa meg ha ki kell lépnem. Ha vissza kell menni akkor ne legyen hatalma se a munkám, se a személyem felett.A 3. hét vége felé a következő igét olvastam Ézsaiás próféta könyvében: Ézsaiás 54:17: “Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot -így szól az Úr.-”Ahogy elolvastam Istennek ezeket a szavait egyszerre eltűntek belőlem a félelmek a visszatéréssel kapcsolatosan. Tudtam ott is az Ő kezében van minden és mindenki és nem győzheti le Isten gyermekét semmi és senki. Tudtam, hogy győztes vagyok, nem uralhat le és nem történhet semmi rossz velem mert az Úr velem van és velem lesz minden helyzetben a munkahelyemen.
A bátorítás mellett meg is intett. Tehetetlenséget, dühöt, haragot éreztem a főnököm iránt, és nem értettem miért fordult ellenem. Ezzel az igével figyelmeztetett Isten és egyben adott útmutatást nekem a továbbiakra nézve: Máté evangéliuma 5:43-44 “Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” El kezdtük áldani ezt a személyt letéve minden rossz, negatív gondolatot Isten kezébe.

Isten békessége, ereje és nagy, nagy öröme járta át szívemet. Hamarosan visszamentem dolgozni és ennek a belső változásnak köszönhetően nem okozott gondot semmilyen nehéz helyzet. Ráadásul rövid időn belül jóra fordultak a dolgok. Istené a dicsőség.

Á. Á.